Közösségi Kertek

Szeretnék egy fantasztikus kezdeményezést bemutatni, ami valahol az élő és épített környezet mintapéldája, amin keresztül rájöhetünk arra, mennyire fontos is számunkra, hogy mi magunk alakítsunk saját környezetünket.

A Kortárs Építészeti Központ Közösségi Kertek Budapesten kezdeményezése ez a projekt, ami engem teljesen elvarázsolt és ismét megerősítette bennem az érzést, hogy kezdeményezőkészséggel, összefogással és kreativitással megváltoztathatjuk a minket körülvevő világot.

családi program: városi kertészkedés

A Közösségi Kert koncepcióját már meghonosították számos nyugat-európai országban, valamint az Egyesült Államokban, azonban hazánkban még nem volt példa effajta kezdeményezésre. A Közösségi Kertek célja nem egyszerű kertépítés, kertészkedés, hanem egyfajta közösség-építés, egy olyan tér létrehozása, amiben minden résztvevő megtalálhatja a maga helyét. A közösségi kertek tehát olyan területek, ahol a környék lakói létrehozhatják közös veteményeskertjüket vagy gyümölcsösüket, ami teret adhat közösségi megmozdulásoknak, közös sütésnek-főzésnek és emellett lehetőséget nyújt a nagyvárosi embernek, hogy szabadidejét mások társaságában a szabadban töltse és emellett a kertészkedés csínját-bínját is elsajátítsa.

mag-próba

De mire is jók a közösségi kertek?

Közösségépítésre, társadalmi integrációra, szabadidő hasznos eltöltésére, tanulásra, a környezetvédelem fontosságának bemutatására, de nem lehet elfelejteni az olyan gyakorlati hasznot sem, mint a friss zöldség-gyümölcs termesztése majd leszüretelése. A kertészkedés a hét minden napján program lehet olyan családok, egyedülállók, idősek számára, akiknek nem áll rendelkezésükre saját kert nevelése. A kert szerepet játszhat óvodások, iskolások oktatásában, hiszen a gyerekek végre a gyakorlatban is elsajátíthatják a gyümölcs-zöldségtermesztés legfontosabb tudnivalóit és idősebb korukra talán tudni fogják, hogy a tarhonya nem rizsféle és nem a tarhonyaföldön terem. Emellett kiemelendő, hogy a kert karbantartása és gondozása gondoskodásra tanítja a gyerekeket, valamint arra, hogy felelősséget vállaljanak saját – és mivel ez mégis közösségi tevékenység lehet – mások kertjéért is. Számomra mégis az egyik legfontosabb funkciója, hogy a közösség tagjai saját ízlésükre formálhatják az őket körülvevő környezet egy kicsiny darabját, amely egyéni ötletek bemutatását, majd természetesen sok–sok kompromisszum megkötését igényli, azonban mindenképpen megéri a fáradozást.

palánták

A KÉK projektje jelenleg még a kezdeti fázisban tart, amelynek keretében mintakertek létrehozásán fáradoznak, hiszen ahhoz, hogy a kezdeményezés ne csak kezdeményezés maradjon, hanem fenntartható programmá váljon, létre kell hozni a példaértékű kerteket, amelyek a program hatékonyságának bizonyításával utat nyitnak a további kezdeményezések előtt.

paprika

És hogy miért is írok erről egy olyan blogon, ami a 11. kerülettel kapcsolatos? Mert ugyan a kezdeményezés eddig a II. kerületben (Lecsós Kert), valamint a VII. és a VIII. kerületben jelent meg, a KÉK tagjai most a XI. kerületben munkálkodnak azon, hogy beindítsák a Közösségi Kertek koncepciót. Az új kert a remények szerint tavaszra várható, helyileg a Bártfai és a Fraknó utca közé, ahol a szürke panelszínekbe már most is keveredik némi zöld a kutyafuttatóval, parkkal, bikás dombbal. Azonban ahhoz, hogy valóban elinduljon a kert, közösségi, önkormányzati és szakmai támogatásra van szükség. Semmi nem megy magától: csak az igazi, működő közösségek élesztik fel és viselik gondját a közösségi kerteknek. A KÉK biztosítja a know-how-t, a szakmai (kertészeti) segítséget, kerthasználati szerződéshez szükséges mintát, a kommunikációs felületet. Aki pedig bekapcsolódik, az vállalja a felelősséget a kiskertje rendszeres gondozásáért, bejelenti, ha kártevőt/betegséget észlel, hogy azonnal segíthessenek a KÉK által megbízott kertész-szakemberek. Ez azért is fontos, mert tilos a szintetikus növényvédelem, tehát a kertészek mindenben támogatják majd a kert használókat.

Lecsós Kert a Millenárisban

Tehát kedves 11. kerületi lakosok! Csatlakozzatok az i-Office közösséghez és Közösségi Kertre fel! Keressétek bátran a KÉK munkatársait kérdéseikkel és mi is megígérjük, hogy amint újabb információkhoz jutunk, a blogon és a Facebookon közzé is tesszük, hogy mindenkinek lehetősége legyen becsatlakozni a programba.

Vancsó Anna

Fotó: Közösségi Kertek

A Kelenföldi Városközpont nagy változások elébe néz az elkövetkezendő időkben, ezért nem árt közelebbről megismerkedni a központ múltjával, hiszen múlt nélkül jövő sincsen…

A Kelenföldi Városközpont megtervezésének feladatával 1965-ben Zilahy Istvánt bízták meg, aki a korszakban már ismert volt szocreál stílusban tervezett épületeiről. (Ilyen a Dunaújvárosban található Vasvári Pál Általános Iskola vagy a Vasmű úti épületek) Emellett azért is fontos személye a budapesti építészet-történetnek, mert mestere volt annak a Finta Józsefnek, aki a 60-as évektől a főváros arculatának kialakításában az egyik legfontosabb szerepet játszotta. De kanyarodjunk is vissza a Kelenföld Városközponthoz. Az épületkomplexum 1965-66 között épült fel, a benne működő Művelődési Központ pedig 1979-re készült el. A környéken 1967 – 1983 között zajlottak az építkezések, 1983-ra 9387 lakás épült, amelynek több mint a fele két vagy annál kevesebb szobás volt, tehát elmondható, hogy nem a kerület jómódú családjai számára tervezték őket. A szocreál stílusban épült Városközpont majd Művelődési Központ tökéletes harmóniában állt a környező épületekkel.

A Művelődési Központ azonban számos területen vezető volt a korban: ez volt a fővárosban működő művházak módszertani irányítója és már megépülésének kezdetétől fogva helyet adott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tagkönyvtárának is. 1979-ben költözött be a Tétényi úti piac is, ami még vonzóbbá tette a helyet a környéken lakók számára. Ám a legcsábítóbb luxus mégis az Olimpia mozi volt. Az Etele névre hallgató mozi ugyanis nem csupán az egyetlen filmszínház volt a környéken, hanem az ott lakók közösségi megmozdulásainak is helyszínévé vált. Tehát a mozi a lakosok mindennapjainak részévé vált, ezért is jelentett súlyos veszteséget a mozi bezárása a 90-es években a rendszerváltást követő fogyasztási szokások megváltozásának eredményeként. (Érdekes történeti adalék, hogy míg a 60-as években több mint 200 kis mozi működött a fővárosban, mára ennek a száma 20 körülire csökkent a multiplexek betörésének köszönhetően.)
A környék kulturális életében a Művelődési Központ még mindig fontos szerepet tölt be, mivel számos közösségi eseménynek, klubnak, kiállításnak ad helyet. A mozi is megtelik néha élettel, mivel valamiféle rendezvényteremmé lépett elő helyet biztosítva esetenként konferenciáknak, mint a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) rendezvénye 2008 februárjában vagy közösségi találkozóknak, mint az Evangélikus Gyülekezet összejövetelei.
A Városközpont azonban ennél sokkal több. Helyiek találkozóhelye; otthona egy cipésznek, egy antikváriumnak, étkezdéknek és talponállóknak, na meg a piacnak, és még sorolhatnám. A helynek sajátos atmoszférája van, mintha nem is a 21. században járnánk. Egy hangulat, amely számomra csak a szüleim, nagyszüleim elmeséléseiből ismerős, mégis ha arrafelé járok, úgy gondolom valami hasonlóról beszélhettek. A 70-es évek hangulatát őrző kis bódék ugyanis minden délután megtelnek élettel és segítenek abban, hogy a helyiek egymásra találjanak egy pofa sör mellett.
A Kelenföldi Városközpont mindenképpen értéke a kerületnek, azonban valóban ráférne némi fényezés. De nem mindegy, hogy mindez hogyan történik meg: a közösségi terek megsemmisítésével, új funkció megnevezésével vagy rehabilitációval, megőrizve a hely sajátosságait. 2008 óta folyik a vita a terület „újrahasznosításával” kapcsolatban a közlekedési cégek és a terület tulajdonosa között, konszenzus azonban csak most született.
Várjuk a további fejleményeket!!!

Vancsó Anna

a kerület konyhája

Ki ne ismerné azt a tényt, hogy a konyha minden lakás középpontja? Legyen szó egy együttöltött családi reggeliről, vacsoráról; az értékesen eltöltött idő helyszíne legtöbbször a konyha. Vagy vegyük a házibuli esetét, ahol egy idő után a konyha magába gyűjti a bulizókat, és nem csak evészet-ivászat céljából – hanem egy-egy jó beszélgetés okán is.
Egyáltalán nincsen ez másképp a nagyobb területekkel sem. A kerület hangulatát, összképét is meghatározza az a hely, ahol összegyűlik az ott lakók apraja nagyja, hogy – ha ugyan nem is együttesen – de mégis egy fedél alatt, közösen szerezzék be a családnak valót, esetleg egyenek vagy igyanak egy jót. Mindennek ad helyet a Fehérvári úti Vásárcsarnok.
A kérdés már csak az, hogy miért is olyan jó ide betérni?

A külső szemlélő számára az elsődleges tényező – piacról lévén szó – maga a vásárlás, piacozás. A nézelődés, válogatás, tapogatás/ózás mind hozzátartoznak a piacozás élményéhez. Itt mindezt pirongás nélkül megtehetjük, táplálékot találhatunk itt a szemünknek, kezünknek és az ízlelőbimbóinknak is. Legyenek azok zöldségek, gyümölcsök; pirosak, sárgák, avagy sütemények, a környéken lakók számára a piac esztétikai paradicsom is.

Azonban egyéb elengedhetetlen jellemzővel is rendelkeznie kell a helynek, mégpedig családias hangulattal. Az épület maga ugyan hatalmas, elég nagy ahhoz, hogy elvesszen benne a mit sem sejtő vásárló, azonban az együvé tartozás mégis érezhető. A közösen, egy pultnál magunkba döntött, a hétköznapi rohanás közben jól megérdemelt kávé, sör vagy fröccs mind ezt az érzést erősíti.

Személy szerint én a legfelső emeleten található kifőzdéket kedvelem a legjobban. Nem csupán a finom ételek és az árak miatt, hanem az oda betévedő emberek miatt is. Mert hát kik is járnak ide: diákok, dolgozók (öltönyösek és nem öltönyösek egyaránt), nyugdíjas nagymamák, nagypapák, a kerület lakóinak sava-borsa. A 3. emelet a kerület gyűjtőtégelye, ahol kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül mindenki együtt költi el ebédjét a fesztiválokat (legyen az a múlt rendszer sörfesztiválja vagy a mai fiatalok Balaton Soundja) idéző hosszú fapadokon, ahol ellentétben az éttermekkel, kénytelen vagyunk „idegenek” társaságában ülni. De valóban idegenek ők?

A Fehérvári úti Vásárcsarnokban dél és három között egy kis időre megszűnnek közöttünk a különbözőségek: emberek vagyunk üres gyomorral, ugyanarra irányuló igényekkel és vágyakkal. Nem számít, hogy honnan jöttél, hogy hogyan öltözöl, hogy ki vagy valójában, ez itt senkit sem érdekel. A lényeg az étel elfogyasztásán van. A közös evésen, a jól eltelt gyomrokon és a kellemesen elköltött ebéd utáni mosolygós arcokon.
A Vásárcsarnok a kerület konyhája? Szerintem igen. Hiszen megvan itt minden: finom ételek, érdekes társaság, és még mosogatnunk sem kell.

Első bejegyzésem zárásaként tehát mindenkinek szeretném tanácsolni, hogy nyitottan, szabad szellemmel nézzen be egyszer a 3. emeletre és érezze magát vérbeli 11. kerületinek.

Vancsó Anna

közösségi munkatér a 11ker-ben

Ha a fiatal budapestiek, a városról alkotott mentális térképét vizsgáljuk, akkor az innovatív kezdeményezéseknek és eredeti ötleteknek helye egyre inkább tolódik a feljövő kerületek felé. Ezt erősíti meg néhány ifjú szociológus és vállalkozó, akiket kifejezetten a helyi közösségekben rejlő szinergiák érdekelnek.

Az ELTE frissen végzett mesterszakos szociológusaiból és fiatal vállalkozókból álló csoport meggyőzte a XI. kerületi i-Office vezetőségét, hogy az irodaház „C” épületét alakítsa át közösségi munkatérré. Az átalakítás célja, hogy a dinamikusan fejlődő kerületben több izgalmas és újító kezdeményezés születhessen, a közös munka során kialakuló együttműködésekből adódóan. Mindehhez a lokális élet mikro-szintű kapcsolati hálóját szeretnék fejleszteni, az „alulról építkező” kezdeményezések vezetőinek bevonásával: olyanokkal, akik vállalkozó szelleműek, kreatívak, felelősséget vállalnak közvetlen környezetükért az őket körülvevő emberekért.

felpimpelt irodafal

A jelenlegi piaci körülmények között, a sikeres működés különösen nagy találékonyságot kíván. Az új ötletek gyakran sokkal könnyebben jönnek, ha különböző szakmai területeket keresztezünk. Ebben segít mindenfajta együttműködés, szokatlan találkozás. Az i-Office flexibilis konstrukcióban kíván teret adni annak, hogy a XI. kerületi szabadúszók, vállalkozók, gondolkodók találkozzanak és egy térben dolgozva egymást segítsék. A tagok egy-egy íróasztalt bérelhetnek minimum 1 hétre, nem kell elkötelezniük magukat hosszú távra vagy a hagyományos irodabérlet havi költségeinek fizetésére.

Az elmúlt két évben észrevehetően sok infrastrukturális változás történt Budapest legnagyobb kerületében. Egyre több kávézó, bár, galéria és klub jelent meg a környéken, amelyek a kerületben lévő nagy egyetemek diákjainak és a fiatal vállalkozóknak közkedvelt helyeivé váltak. Sokszor látni a kávéházakban laptopjuk fölött magányosan dolgozó embereket, mert a kávézók közege nem alkalmas a szakmai interakcióra. A közös munkára alkalmas helyszínek előnye, hogy biztosítják a munkavégzés körülményeit és elősegítik az ott dolgozók közötti interaktivitást.

Az i-Office C épületi irodájának átalakítására a PimpMyWall dizájner-csoportot kérték fel, akik a régi gyárépület egyik termének egész falát régi, budapesti és XI. kerületi témáknak dedikálták. A PimpMyWall fiatal tervezői a nagyon egyedi megoldásoknak a hívei és ezt itt a XI. kerületben is sikerült felmutatniuk. Falgrafikáikhoz az inspirációt mindig a hely szellemének és a megrendelő személyiségének az összehangolásából nyerik.

Mikulás-partival nyitottak

Forrás: sajtóközlemény

A tizenegyedik Budapest legnépesebb kerülete, Magyarországon pedig ez az ötödik legnagyobb város! Itt nemcsak az infrastruktúra fejlődik gyorsan, ahol ilyen sok ember él, ott mindig vannak kisebb közösségek, kreatív kezdeményezések, érdekes újdonságok, furcsa vagy vicces dolgok. A Tizenegy egy olyan fórum, ahol ezekről az innovatív, kedves, a tizenegyedik kerület karakterét megragadó dolgokról írunk. Szóljatok hozzá!